Mindenki ismeri a piros autót, az ágaskodó lovacskával, mindegy, hogy érdeklik-e az autók vagy sem. A Ferrari mítosz, legenda, presztízs, luxus és sebesség. Enzo Ferrari márkája beírta magát a köztudatba, az autóverseny és a sportkocsi történelembe. Olyan ikonikus filmekben tűnt fel, mint a Beverly Hills-i zsaru, vagy a Meglógtam a Ferrarival. És mindenki szeretne legalább egyszer beleülni egybe.
Ferrari életrajzi könyvében bepillantást nyerhetünk az il Commendatore gondolkodásába, gyárába és a versenyistállóba. Mesél benne a gyermekkoráról, hogyan szeretett bele az autókba, a kezdetekről az Alfa Romeo-nál, majd arról, hogy közel ötven évesen, hogyan alapította meg saját gyárát. A három generációnyi pilótáról, (mindenkit ismert és mindenkiről megvolt a véleménye, bár mindannyiukat tisztelte) akikkel versenyzett, akik nála versenyeztek és a riválisokról. ( Ha az ember nem kislexikona a pilótáknak, akkor lesz kinek utána néznie). Továbbá a színészekről, politikusokról, írókról és más személyiségekről, akik megfordultak a gyárában.
Kifejti véleményét politikáról, autóiparról, újságírásról, az autóversenyzés értelméről és céljáról. Mennyire fontosak a versenyeken megszerzett tapasztalatok és adatok, amik segítségével tovább fejleszthetik és biztonságosabbá tehetik az utcai autókat és a közlekedést. Milyen fejlesztéseket köszönhetünk a Ferrarinak.
A könyv olvasmányos, bár néhol nehezen követhető, mert Ferrari báccsi itt-ott elkalandozik, belefeledkezik egy-egy anekdotába, máskor teljesen evidensnek veszi, hogy akit ő ismer, azt biztos, hogy az olvasója is. De szívvel lélekkel ír, és őszintén. Éles szemmel figyelte a közelében megforduló embereket. Azért jó, ha nem hiszünk minden véleményének, mert néhol bizony szubjektív.
És azért ne feledjük azt sem, hogy Enzo Ferrari is csak ember volt. A könyv utószavát, fia Piero Ferrari írta, akiről a könyvben egy szót sem ejt. Csak első fiát, Dino-t emlegeti, aki tragikusan fiatalon halt meg. Róla viszont elnevezett iskolát, jótékonysági alapot és egy autót is. Ahogy utána olvastam, Piero házasságon kívül született és bár apja részt vett az életében, kicsi korától fogva vitte a gyárba, autót tesztelni, nem hiszem, hogy könnyű volt neki Dino árnyékában felnőni.
Mindezek ellenére, amit Enzo Ferrari élete és munkássága minden tiszteletet megérdemel. Egyszerre volt (végzettség nélküli) mérnök, vállalkozó, pilóta, irodalmár, csapatfőnök, szerelő, milliárdos és egyszerű sorból származó ember, valamint hazáját szerető olasz.
Ott volt az autóversenyek születésétől kezdve, 1950-en át, a 80-as évek végéig. Ismerte a legnagyobb pilótákat: Ascari-t, Nuvolari-t, Fangio-t, Laudát és Gilles Villeneuve-öt, csak, hogy pár nevet említsek a sok közül.
Élete volt az autóverseny. Mindegy, hogy Le Mans, Forma 1 vagy Mille Miglia. Mindenhol a legtöbbet akarta kihozni az autóiból.
Maranello-i gyárában egy olyan hibrid céget hozott létre, amely egyszerre volt üzem és sportvállalat. Amely annak köszönhette előrehaladását, hogy megtalálta a az utcai autókat gyártó részleg és a sportrészleg között az egyensúlyt. (Az utcai autókat akkor lehetett eladni, ha a versenyautók futamokat nyertek, ezek pedig akkor nyertek, ha az utcai autók eladásából befolyt pénzeket be lehetett fektetni a versenyrészlegbe.)
Néhol nehézkesen olvasható könyv,(lehet a fordítás tette, meg a sok nyomdahiba és az olykor értelmetlen mondatok) de összességében izgalmas. Ez a könyv ablakot nyit egy letűnt korra, ahol legendákkal találkozhatunk és bepillanthatunk a történelem egy kis szegletének kulisszái mögé, egy olyan ember szemén át, aki ott volt a dolgok sűrűjében. Részesei lehetünk a versenyek és autók történetének, a változásoknak, amik az évtizedek alatt bekövetkeztek.
Ferrari rajongóknak ajánlott. Az autósport szerelmeseinek érdekes lehet a versenytörténelem, összehasonlítása az akkornak és a mostnak. Izgalmas az is, hogy a kérdések amiket Ferrari felvet (miért kell az autóverseny, sport- e ez, vagy show) mennyire aktuálisak ma is. És nem mellesleg egy olyan ember gondolatait, szemléletmódját ismerhetjük meg, aki az álmainak élt.
